Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk, mi a különbség e két fogalom között. Elválasztás alatt azt értjük, mikor a szoptatás valamilyen okból kifolyólag abbamarad. Az elválasztódás során pedig a szoptatás azért marad abba, mert a kisgyermek a természetes fejlődési üteme szerint kinövi a szopási igényét. Itt lényeges, hogy kisgyermekről beszélünk, mivel ez önmagától nem történik meg csecsemőkorban, tehát egy éves kor után várható leghamarabb. Ha
valamiért abbamarad a szoptatás korábban, annak nem a baba természetes igénye az oka, hanem valami probléma állhat a háttérben, amit megfelelő segítséggel és kitartással jó eséllyel meg lehet oldani. Az elválasztódás leggyakrabban 2,5-3,5 éves kor között következik be, de a magasabb rendű főemlősök biológiai jellemzőihez viszonyítva az emberi faj természetes szopási igénye valószínűleg valahol 2,5 és 7 éves kor között szűnik meg. A mai civilizált társadalmak nagyrészében már egy éves kor előtt várják, hogy abbamaradjon a szoptatás, ami irreális társadalmi elvárás, mert nincs összhangban biológiánkkal. Azokban a kultúrákban, ahol nincs nyomás a szoptatás abbahagyására, napjainkban is 2 éves kornál tovább szoptatják az anyák gyermekeiket. Az UNICEF és a WHO ajánlása szerint is a szoptatás legalább 2 éves korig javasolt, kizárólagos szoptatás pedig 6 hónapos korig javasolt. Ekkor ajánlott elkezdeni a családban fogyasztott ételek fokozatos megismertetését, mely gyermekenként eltérő fogadtatásban részesül. Valaki örömmel és szívesen veszi az új ízeket, van, akinek ez egy hosszabb, akár fél évig is tartó folyamat, míg barátkozik velük. A 6. és 12. hónap között arra számíthatunk még, hogy a táplálék nagyjából 2/3-a anyatej marad. Ez az arány a második életévben fog megfordulni 1/3 anyatej és 2/3 egyéb étel megoszlására. Ideális, ha a saját ütemében fejlődhet gyermekünk és türelemmel tudunk végig haladni ezen a természetes módon lassú folyamaton. Az első falat ételre, mely nem anyatej, tekinthetünk úgy, mint az elválasztódás évekig tartó folyamatának kezdetére, ami az utolsó szoptatással fog zárulni.
Mikor a baba saját igényei szerint választódik el, az anya gyakran nem is tudja pontosan megmondani, mikor szoptatott utoljára. Ahogy gyermekünk egyre több szilárd ételt eszik, ahogy mozgásában fejlődve felfedezi a világot, esetleg már bölcsödébe, óvodába jár, elterelődik a figyelme fokozatosan a szopás iránti igényéről, más dolgok lesznek fontosak az életében. A gyermekek természetes vágya továbblépni a fejlődés következő szakaszára. Ez olyan természetes számukra, mint ahogyan kinő a foguk. Tehát akkor is megtörténik, ha nem erőltetjük, semmit sem teszünk érte. Magától el fog jönni előbb vagy utóbb az az idő, amikor felhagy a szopizással. Hogyha mégis szeretnénk gyengéden segíteni ezt a folyamatot, a következőket tehetjük:
- rövidíthetjük kissé a szoptatás időtartamát
- ne kínáljuk, viszont ha kéri, ne tagadjuk meg tőle
- lassabban reagáljunk rá, ezzel kis mértékben mintegy fékezve a szopizást (pl.: fejezzük be előtte, amit épp csinálunk)
- a szoptatások között eltelt időt is apránként lehet növelni
Ezekkel a lépcsőfokokkal anélkül is szemben találjuk magunkat, hogy tudatosítanánk. De ha külön figyelemmel vagyunk rá, segíthetjük vele az elválasztódást. Lassú lépésekre érdemes számítanunk, lehetőleg összességében nagyjából havi 1 szoptatás elmaradására gondoljunk. A heti eggyel kevesebb szopizás túl gyors a természetes folyamathoz képest.
Felesleges félnünk attól, hogy a hosszútávú (valójában normális időtartamú) szoptatás következtében gyermekünk „anyásabb”, kevésbé önálló, ragaszkodóbb lesz. Az egyéni különbségektől eltekintve valójában ennek éppen ellenkezője igaz: a rövid ideig szoptatott gyermekek kevésbé magabiztosak és függetlenek, továbbá gyengébb az immunrendszerük, nagyobb eséllyel lesz szükségük fogszabályozásra, kisebb a stressztűrőképességük stb. a hosszabb ideig szoptatott társaikhoz képest. Következik mindez a szoptatás jótékony hatásaiból, melyek mind lelkileg, mind fizikailag sokat jelentenek gyermekünknek. Annak ellenére, hogy a fentiekkel tisztában vagyunk és a legjobbat szeretnénk kisbabánknak, előfordulhatnak olyan nehezebb időszakok vagy helyzetek az életünkben, mikor anyaként azon morfondírozunk, jobb lenne befejezni a szoptatást. Ilyen esetben érdemes mérlegelni, őszintén végiggondolni, mi a problémánk. Előfordulhat, hogy valójában nem az elválasztás az egyetlen megoldás, mely segíthet a helyzeten. Ajánlott ilyenkor szakember segítségét is kikérni. Ha valamilyen okból kifolyólag mégis szükséges az elválasztás, jóérzéssel gondolhatunk vissza, mennyi ideig tudtuk megadni gyermekünknek a szoptatás előnyeit. Ha az akár csak néhány nap, néhány hét vagy hónap volt, mindenképpen sokat jelentett számára. Sokkal többet, mintha soha nem került volna mellre. Ne felejtsük el azt sem, hogy nem csupán a szoptatás hossza határozza meg, hogy egy anya jól gondoskodik- e gyermekéről.
Felhasznált irodalom:
La Leche Liga: A szoptatás női művészete
La Leche Liga honlapja (olvasnivalók):
http://www.lll.hu/egy-eves-kor-utan/elvalasztas/
http://www.lll.hu/hat-honapos-kortol-egy-eves-korig/gluten-bevezetese-a-szoptatott-csecsemok-etrendjebe/
http://www.lll.hu/egy-eves-kor-utan/hosszantarto-szoptatas/
Anyatejút Tudásközpont oktatási anyagai
0 Comments